Hazai Felújítási Hullám címmel tanulmányt készített a Magyar Energiahatékonysági Intézet a magyarországi lakóépületek energetikai korszerűsítésében rejlő lehetőségekről és egyes támogatási eszközök hatásainak elemzéséről. A tanulmány egy reprezentatív lakossági felmérésen alapul, amely vizsgálta a hazai lakástulajdonosok felújítási hajlandóságát, és az érzékenységet egyes támogatási-ösztönző eszközök bevezetésére.
Egyre több stratégiai területen válik egyértelművé, hogy az épületek, különösen a lakóépületek energetikai felújítása olyan kulcsterület, ahol számos társadalmi, gazdasági és környezeti probléma komplex kezelésére van lehetőség. A legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal rendelkező lakóépületeken elvégzett mélyfelújítások*, vagyis egy hazai felújítási hullám nélkül nem reális az energiafogyasztás- és kibocsátáscsökkentési célok, a 2050-es karbonsemlegesség elérése. Ugyanakkor pont ez az a terület, ahol az elmúlt évek alatt nem sikerült látványos áttörést elérni sem uniós szinten, sem hazánkban. Ennek okait és a felújításra ösztönző lehetőségeket kutattuk friss tanulmányunkban.
2020. novemberében egy reprezentatív lakossági felmérés keretében vizsgáltuk meg egy hazai felújítási hullám lehetőségeit. Megnéztük, hogy a tulajdonosok milyen energetikai korszerűsítéseket végeztek lakóingatlanjaikon az elmúlt öt évben, milyen beruházásokat terveznek a következő időszakban, miből tervezik ezeket finanszírozni, és mi motiválja őket leginkább a beruházások végrehajtására, illetve mennyivel több/mélyebb felújítás történne, ha rendelkezésre állnának bizonyos támogatási-ösztönző eszközök.
A Hazai Felújítási Hullám kutatási eredményei
Az eredményeket összegezve azt látjuk, hogy az elmúlt években érezhetően nőtt az épületenergetikai beruházások száma, és egyre többen tervezik a korszerűsítéseket energiahatékonysági célból. Azonban még mindig az egyedi, részleges felújítások dominálnak, jellemzően műszaki vagy energetikai terv nélkül, amelynek eredményeképp a keletkező energiamegtakarítás sem jelentős.
A felmérésből a felújítási terveket tekintve egy nagy volumenű lakossági energiahatékonysági piac látszik kirajzolódni a következő öt évre, közel 3000 milliárd forintos beruházási értékkel. Ezt a felújítási igényt azonban fontos lenne olyan mederbe terelni, ahol a kapcsolódó energiamegtakarítási lehetőségek a lehető legnagyobb mértékben kiaknázhatók. Erre lenne alkalmas egy támogatási rendszer bevezetése, amelyben a feltételeket úgy kell meghatározni, hogy az a felújítókat a komplex beruházások megvalósítására ösztönözze, vagyis a támogatások energiahatékonysági feltételekhez legyenek kötve.
Az állam számára egy ilyen támogatás bevezetése egyfelől nyilvánvaló – leginkább pénzügyi – terhet jelenthet, másfelől ugyanakkor az intézkedések szélesebb körű hatásai miatt egyértelmű hasznot is hozhat. A tanulmány 6 támogatási-ösztönző formát vizsgált (vissza nem térítendő támogatások, ÁFA-kedvezmény, hitelek és egyablakos tanácsadás): felmérte, a felújítók ezek hatására mennyire vágnának bele vagy bővítenék ki energiahatékonysági korszerűsítésüket, kiszámolta ezen szubvenciók államháztartási eredményét, a foglakoztatásra való befolyásukat és az általuk elérhető energia- és CO2-megtakarítás volumenét.
Mind a különböző támogatási formák népszerűségében, mind az államháztartási egyenlegre vonatkozó hatásban nem várt eredményeket, érdekességeket is kaptunk. A tanulmányban vizsgált támogatási formák közül gazdaságélénkítésre mindegyik alkalmas, de a különböző típusoknak más-más előnye van, ha a bevezethetőségüket, az energiamegtakarítás monitorozását, a gazdaságfehérítést vagy az államháztartási bevételekre való hatásukat elemezzük. Mindegyik formánál elmondhatjuk azonban, hogy ha egy támogatásban megjelennek az energiahatékonysági szempontok leginkább a mélyebb felújításra ösztönözve, akkor a gazdaságélénkítésen, az energia- és CO2-megtakarításon kívül számos, széles körű pozitív hatásokkal számolhatunk.
A reprezentatív lakossági felmérést támogatták:
